por- és lélekmöbiusz vogymuk
kabai lóránt: rozsdamaró
a por egyre csak kavarog, a madarak szüntelen köröznek, vágják a gyűrűket a felhorzsolt, zaklatott égre, iszapszín ragyogás. homokban megfeneklett hajó, körülvesz a kiszáradt óceán — a szél hord olyan dolgokat, melyek most először szárazak. a bámészkodó ég szólít meg: „ahol éppen vagy, az a te helyed. vésd fel egy möbiusz-szalagra hétszer: »örökös itt a lélekjárás«.”
/semmi szín (alatt ne keresd, mert nem tanálod)/
