Dr. Túri Zoltán klinikai pszichológus, pszichoterapeuta
Próza, avagy a fikció érdes illata
Az Álmok Tengere sem parttalan...
(igaz, hogy csupán álom-partja van);
az Álmok Tengere félelmesebb,
mint a szokott veszélyű tengerek;
/Fodor Ákos/
Prózaféleség:
Többen írok, mert eleve többen vagyok, és nem kevesen.
Most mindent felhasználok itt, mindent, ami a folytonos jelenben közeled felém (aka tudtalan grammatika), a kézenfekvőtől a legelvontabb dolgokig.
Hogy felismerhetetlen legyen, átírom a szóformákat, ügyes kis álneveket osztogatok magamnak is, másoknak is. Miért őrizgetem mégis a nevemet? Szokásból, kizárólag csak szokásból. Hogy ez egyszer önmagamat is felismerhetetlenné tegyem a sok én között. Hogy felfoghatatlan legyen, de ne én legyek felismerhetetlen, hanem az, ami cselekvésre, gondolkodásra késztet engem, téged, bennünket. Hogy kényszerlüljünk ráérezni, mi is mozgat(ja a bészédünket). Továbbá azért, mert kellemes úgy beszélni, ahogy mindenki más, s azt mondani, virrad, vagy megértelek, vagy Dimitrov, pedig mindenki tudja, ez egyfajta beszédmód csupán.
Nem arról van szó, hogy eljussunk addig a pontig, amikor az ember már nem mondja: én — odáig kellene eljutni, ahol már nincs fontossága annak, hogy mondjuk-e vagy sem. Ahol már mi sem vagyunk önmagunk, hanem azzá a valamivivé válunk, ami mozgat.
Mindenki megismeri az övéit. Segítettek, belélegeztek, megsokszoroztak minket. Ez sorsvonal. Továbbadod: megismered a tieidet, mert segítettél nekik, belélegezted és megsokszoroztad őket. Ez már a továbbadott sorsod.
Mindenki más nyelven beszél. Ezért kell nekem is több nyelven beszélnem/értenem - miközben indenki tudja,
"ez egyfajta beszédmód csupán" ...
... vagy, nem csupán csak.
Az emberi jelenséghez a lassú írás, a képzelet világait bejáró ráérős módszer visz közelebb.
A nyelv előtti emlékképek ilyenek. Felvilágolnak. Világot teremtenek, mert világunk alapképei, melyekről fogalmilag még nem tudjuk, hogy micsodák, a jelenségeket jelölő szavakat jóval később tudjuk meg. Ez is "egyfajta beszédmód", más nyelven, más nyelvtan szerint, rejtetten, mégis meghatározóan nyelv, érthető nyelv.
. . . nem igazán akarjuk amire vágyunk . . .
Bodor így sejtet patofizikát:
"A Monbijou utcában, ahol minden csupa kő, füstös tégla, rozsdás vaspánt, porladó cement, egy helyütt kissé megnyílt a fal, és egy nyúl lépett ki a járdára.
...
Mindenki számára nyilvánvalóan a huszonhetes számú nyúl volt ő, aki most egymaga elindult délután a kihalt Monbijou utcán."
további helyek:
http://invitelweb.hu/turi.zoltan/
http://pszichologus-pszichoterapia.hu/
