állati morajok törnek elő

Áfra János: Szenteste

csak fát tettem a tűzre és lehajtottam a kályha tetejét, de egy rándulásom jobb kézbe fagyva addigi mozgásomat keresztbe szabta, mint régen ollómmal én a ruhadarabokat, szólni próbáltam, de állati morajok törtek ki rajtam, úgy tűnt, fél oldalammal az életem elhagyom, a- hogy kiszakad belőlem alkar, szívizom, akkor a tehetetlenségtől fotelbe rogyva ráztam kisfiam elé érezhetetlen tagjaim, lezsibbadt szájjal kértem, dörzsölje a kezem, dörzsölje, míg mentőt hív a nővére, kezei közé fogta, erősen súrolta, mire felsírtam, hogy „tiszta kosz vagyok!”, mélyre merült, a táguló pupillákba, nézz a szemembe!, kérte ordítva, közben próbálta letakarítani az évek bőröm alá száradt foltjait