képcsendek

"Kora felnőttkorom egyik kedvenc olvasmánya volt Heinrich Böll gyilkos szatírájú novellája, a Doktor Murke összegyűjtött hallgatásai: az állami rádióadó egy fiatal munkatársának jut az a tébolyító feladat, hogy a nagyhírű professzor félórás előadásában huszonhét ízben előforduló Isten szót a modern kor liberális követelményeihez igazodva kivágja a felvételből, illetve „a Legfelsőbb Lény, Akit Tisztelünk” kifejezésre cserélje. Munkája során az ifjú szerkesztő kivágja és össze gyűjti a kezébe került felvételekből azokat a pillanatokat is, amikor a megszólalók (gondolataikat összeszedendő) elhallgatnak a mikrofon előtt, és ezeket a parányi hallgatásokat, csendeket összeragasztva egy gyönyörűséges csendgyűjtemény birtokába kerül. Krajcsovics Éva képeit nézegetve jutott eszembe Murke doktor hangszalagja: Krajcsovics megátalkodottan festi, gyűjtögeti kép-csendjeit, lemondva minden narratíváról. Képei szemlélői elvesztik minden közvetlen kapcsolatukat a tárgyi világgal, kénytelenek saját magukkal szembenézni, és talán tudattalanul feltenni a legnehezebb, többnyire a mi végre kérdőszóval kezdődő kérdéseket. A festő ennél többet nem segít: magadra maradsz a kérdéseiddel, csak a csend zenéje szól, de ha elég figyelmes és alázatos vagy, akkor talán egy hajításnyival közelebb kerülsz az egyetlen számodra érvényes válaszhoz."

/Szüts Miklós: Összegyűjtött hallgatások. Krajcsovics Éva képei alá/