salak

Balogh Ádám: Hajszál

Már három napja, hogy elment. Összepakolt mindent, ami ő, és hirtelenszőke múlttá vált. Csak az utolsó reggel illata maradt a férfi orrában, és az érzés, ahogyan a nő békés mosolyát benövő aranyszálak ébresztik a közös párnán.

A hajszálat képtelenek lebontani a gyomorsavak, nyugtatja magát három napja, mióta elhagyta a kedves, és a budi fölé görnyedve kotor saját salakjában, és tudja, hogy ott kell lennie annak a szőke hajszálnak. Legalább egynek. Egyet biztosan lenyelt azon az utolsó reggelen.

És csak reméli, hogy szőkét talál, nem barnát, nem olyat, ami véletlenül ott maradt a párnán, nem olyat, ami miatt elhagyták.