csendihlet

A gólcsönd

1948 szeptemberét írják. Sao Paulo meszticek, négerek, indiánok lakta poros külvárosában kupameccset tartanak. Renéto Pascobal, a félvér jobbösszekötő egy szöglet után átveszi a labdát, bemutat egy leheletfinom testcselt, majd krisztusi harminchárom méterről olyan gólt rúg a kapu jobb felső sarkába, hogy az egész pálya elnémul az áhítattól. Tifó Pól Aldo pénztáros aznap ezeregyszáznegyvenhét jegyet adott el. Az ezeregyszáznegyvenhét ember csöndje éppen egy percen és húsz másodpercen át tartott. A labda időközben visszagurult az ötös mészcsíkjáig, ahol egy galamb szállt rá. Még a téglakerítésen ülő potyázó néger kisfiúk is hallották a halk és gyengéd, párhívó turbékolást. Néhányan keresztet vetettek, csak eztán zengett föl az érdes és durva, messzehangzó gólöröm.