abban, mi örök

Kiss Judit Ágnes: Modus vivendi

Maradj kívül, ahogy lehet,

a körökön, a klikkeken,

ki egyfelé sem oldalaz,

barátod is csak az legyen.

Ha szekértábort látsz, rohanj,

de fel ne gyújtsd, mert benne égsz,

csak lovad az, kit nem zavar,

hogy jobbra mész, vagy balra mész.

Ha ünnepelnek, az gyanús.

Mit akarhatnak? És szaladj,

ha bárki keblére szorít,

hogy „a mi kutyánk kölyke vagy!”.

Veszélyes itt. Vigyázz, melyik

szavad lesz fegyver ellened!

A bolond bírja csak. Te is

túlélsz, ha titkát ellesed.

Legyen egy kerted. Állatod.

S ha van hited rá, gyermeked.

A fürdőkádban énekelj,

s ha hallgatod a híreket,

keverj alá ragtime zenét,

és börleszk lesz a borzalom,

s a pátosztól mézgás szobor

csak ócskavas vagy bronzhalom.

Hordj szép ruhát, fényes cipőt,

akár farsangi maskarát,

s a pénzzel játssz, mintha arany

volna, vagy tizenhat karát.

De tudd: nem itt van otthonod.

Széthullnak klikkek és körök,

hogy ne űzzön a rettegés,

fogóddz meg abban, mi örök.