kész fények elé állít

Dukay Nagy Ádám

Kész fények elé

Pár másodpercnyi repülés

még a zuhanás is, s az élet

minket szabadidejében

így dobálgatott – emlék-

szel –?, sok szerencsét, mond-

ták, amikor leszereltünk,

s mikor letett minket a sofőr

a verdáról, majd komótosan

elhajtott, csak forgolódtunk,

elhasználtan, hogy mi a parancs;

azért is, gyere már, kérlek; s ha

jössz, legközelebb, majd én

kérek elnézést, s kész fények

elé állítalak, én, a bárszagú, aki

titokhelyeken dohányzik, és nem

a pohár alját nézdegéli, hanem

azon át a kívült, és rácsodálkozik,

hogy benne van még a világban,

amit már a születésekor

búcsúcsókkal köszöntött.